A hét műtárgya

2014/12. hét – Elemes konyhabútor

Az 1950-es évek tömeges lakásépítésének keleten és nyugaton egyaránt egyik kulcskérdése a konyha felszerelése, komfortja volt. Magyarországon 1958-ban írtak ki pályázatot sorozatban gyártható, elemes típuskonyhabútor tervezésére. A legjobb tervet (Kovács Zsuzsa és Arnold Károly munkáját) típussá fejlesztették és ezt követően az 1960-as években számtalan lakótelepi lakást szereltek fel ugyanilyen konyhával.

Egy ilyen lakótelepről, az Óbudai Kísérleti Lakótelepről rendezett kiállítás és a kapcsolódó könyv részletesen foglalkozott a konyhával, ezért vásárolta meg és dokumentálta részletesen a lakótelep egyik házából származó eredeti konyhabútort a Kiscelli Múzeum.

A konyhaberendezés alapját – az alapkonyhát – egymás mellé helyezett mosogatóasztal, asztalszekrény és tűzhely képezi, mely az alaprajzi elrendezéstől függően egészül ki felsőtárolókkal, polcokkal és különböző gépészeti berendezésekkel. A konyha alapegysége 55x55x80cm. A 90cm-es pultmagasságot a teljes beépítés alatt végigfutó 10cm-es lábazat állítja be. A tervezők sok apró praktikus elemet építettek a bútorba, a kihúzható műanyag borítású munkalapok, a füles tároló fiókok az 1920-as években, Németországban tervezett Frankfurti konyhára emlékeztetnek. A zuhany csaptelep alkalmazása a mosogatónál szokatlan, de a gyakorlat ismeretét feltételező, korát megelőző ötlet. A korszak építészeti szakirodalmában és a lakberendezési kiállításokon gyakran szerepelt ez a konyhabútor-típus.

 

2014/11. hét – Columbia nyomdagép

Gutenberg sajtója fából készült, és csavarmenet működtette a prést. Később jelentős változást hozott a vassajtó találmánya és a préselés átvitele csuklókkal egy húzókarra (csuklós prés). Ez sokkal kevesebb erőkifejtést igényelt és gyorsabb nyomtatást tett lehetővé.  A század elején kezdett terjedni a vasból készült kézi sajtó. 1813-ban a philadelphiai George E. Clymer (1754–1834) gépész feltalálta a Columbia nyomdai kézisajtót. A tetejére helyezett nehezékről, az Egyesült Államok címerállatáról nevezték el sasos sajtónak. Ez volt az első nagy sorozatban gyártott nyomdagép, s a londoni George Clymer Manufactury-nak köszönhetően hamarosan elterjedt Európaszerte. Az 1840-ben társult Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv ilyen típusú gépeket szereztek be újonnan alapított nyomdájukba.

A hagyomány szerint ez volt az egyike azon nyomdagépeknek, amelyeken 1848. március 15-én a márciusi ifjak kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

Napjainkban három Columbia-sajtót őriznek a budapesti közgyűjtemények, ezek közül két működőképes darab a Budapesti Történeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum állandó kiállításaiban látható. Mindkét gépen a nemzeti ünnepen csoportos foglalkozások keretében, korabeli eljárással kinyomtatjuk a Nemzeti dalt.

 

2014/10. hét – Piac a Hal téren, 1896 körül, Klösz György felvétele

Az Eskü téri (Erzsébet) híd építésekor történt városrendezés során lebontásra került a régi Belváros utcáival, tereivel, régi lakóházaival. Az építkezés áldozatául esett a képen látható, a mai Molnár utca és Irányi utca kereszteződésénél elhelyezkedő Hal tér, vagy Hal piac.

A tér eredetileg az egykori pesti halászcéh elárusítóhelye volt, de halpiac funkcióját egészen a lebontásig megtartotta. A tér közepén álló, Pest legjobb ivóvizét szolgáltató Halárus lány- (Halászlány-) kutat (Dunaiszky László alkotását) 1862-ben emeltette a halász céh, a tönkrement reformkori közkút helyett. A kút a tér megszüntetését kövezően a Népligetbe került, 1985-től pedig újra a Belvárosban, a Kristóf téren áll. 1875. szeptember 14-én a Hal tér 4. szám alatti Frigyes-házban — Liszt Ferenc akkori budapesti lakóhelyén— nyílt meg a Zeneakadémia.

A tér nyüzsgő piaci forgatagát megörökítő fényképet a magyarországi városfényképezés talán legismertebb képviselője, Klösz György készítette.

 

2014/9. hét – Polyphon zenegép

A Magyar utcai „Maison Frida” bordélyházban működött ez a Polyphon gyártmányú zenegép. Hajtókarral felhúzható, óraszerkezettel működő mechanizmusa perforált acélkoronggal működik, amely acélfésűt penget. Eredetileg 2 krajcárral működött, majd 2 forintos pénzérmével, ma pedig a korhoz igazodva 200 forint bedobása hajtja a teljesen eredeti szerkezetet.

A zenegépet a lipcsei Polyphon gyár készítette 1890 körül, mely főleg nyilvános mulatóhelyeken használt zenegépeket, emellett írógépeket készített.  A 20. század elején a cég automobil gyártásával is kísérletezett, majd a vállalkozás, miután a Deutsche Gramophon felvásárolta, az 1920-as évekre nagyhatalommá nőtte ki magát az európai zeneiparban. A nácik a hatalomátvételt követően „degeneráltnak” minősítették a lemezkiadó termékeit.

1965-ben a cég újjáalakul Polyphon film és televizió társasággá  és berlini szákhellyel napjainkban is üzemel, mint a német filmgyártás egyik ismert cége.

A „Maison Frida” Pest legelőkelőbb nyilvánosháza volt, elegáns és egy elit társaság látogatta. Nem csak a kéjelegni vágyó urak igényeit szolgálta, szalonként is működött, és étkezési lehetőséget, valamint szállást is nyújtott, így még az korabeli útikönyvekben is szerepelt. Fergeteges mulatságokban részesülhettek az előkelő vendégek, olyan nótákon, mint az „Édes babám miért vagy olyan szomorú”, vagy a „Czike-czike-cza”. Forradalmi hangulat is lehetett néhány üveg bor kiürítése folytán, a „Hej slovane” a pánszlávizmus egyik himnuszának akkordjain. 

1951-ben a bordélyházak felszámolásával, a zenegép a Budapesti Történeti Múzeumba került.

 

2014/8. hét – Meghívó

Erre a hétre a „Budapesti Csibész Egylet” a századelőn készült, jótékony célú előadásra invitáló meghívóját választottuk. De vajon kik lehettek a Váczon és Illaván üldögélő Collegák?

Valamikor 1907 után nyomtathatták azt a humoros levelezőlapot, amelyen egy fiktív eseményre szóló meghívás szövege szerepel. Az esemény pedig a „Budapesti Jász (Csibész) Egylet” jótékony célú előadása, amelyet a „Váczon és Illaván üdülő Collegák”, azaz az akkori Magyarország hírhedt börtöneiben raboskodó bűnözők javára szervezett az állítólagos egylet. Az „előadás” műsorán olyan számok szerepeltek, mint például az 1901-es félmilliós sikkasztás elkövetője, Kecskeméthy Győző által zongorán előadott nyitány, a kivégzett gyilkos, Husz Ábrahám „akasztófa humora”, vagy két „rajzoló” (a rajzolás a korabeli tolvajnyelvben a zsebtolvajlást jelentette) „jász” — a 19–20. század fordulóján így nevezték a professzionális budapesti bűnözőket — gyerek bűvészmutatványa. A „jótékonysági est” zenéjét „kolompár Balog Túta”, azaz az 1907-es dánosi rablógyilkosság fő vádlottjának cigányzenekara szolgáltatta volna.

 

2014/7. hét – Lóvasútra várva

Erre a hétre Fényképgyűjteményünkből válogattunk egy érdekes fotót a Margitszigetről. Müllner János 1920 körül készített felvételén a margitszigeti lóvasút egyik állomásán várakozó utasokat örökítette meg.

A magyarországi közlekedés történetében egyedülállóan hosszú ideig, közel hatvan évig közlekedett lóvasút a Margitszigeten. A 1869-ben — mire már a nagyközönség is látogathatta a szigetet —, épült fel a vasút. A pálya a sziget északi és déli csúcsa között, a budai oldal hosszában futott. A vonalat egyvágányúra építették, három kitérővel. Az öt, egy lóval vontatott 16 üléses, kezdetben oldalt nyitott vászontetős kocsi a pályán oda-vissza folyamatosan közlekedett. A menetdíj 10 krajczár, majd később 20 fillér volt. S bár Budapesten 1898-ban villamosították a lóvasutat, a szigeten a fővárosiak örömére egészen 1928 áprilisáig üzemelt a „lóvonat”.

 

2014/6. hét – RM női kerékpár, 1951

1950. március 13-án a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek egyik munkaértekezletén egy munkás „önként” javasolta: „Felhívom a pártszerveinket, legyen azon, hogy gyárunk a mi szeretett, drága Rákosi elvtársunk nevét viselhesse!”

A pártszervezet és a Minisztertanács számára ragyogó ötletnek tűnt, így egy hét után a gyár a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek nevet kapta. Hat év alatt előállították a R(ákosi)M(átyás) kerékpárokat férfi és női változatban. Ezek voltak az RM Balaton; RM Budapest, RM Csepel, RM Mátra, RM Sport és RM Tura.  1956-ban a gyár végleges nevét kapta: Csepel Vas- és Fémművek.

 

2014/5. hét – Pest legrégibb térképe

A Kiscelli Múzeum Térképtárának egyik legértékesebb térképe Pestet ábrázolja. A 18. század elején, 1710 körül készített térkép jelentőségét az adja, hogy ez Pest első térképes ábrázolása.

A térkép nem egy meghatározott időpontban fennálló állapotot rögzít, az évtizedeken át a telekfelosztásban bekövetkezett változásokat tükrözi. A telekkönyvek tanúsága szerint a helyszínrajzra 1745-ig vezették rá a telekszámokat, eddig volt hivatali használatban a térkép. A térkép a telekszámok mellett tartalmazza az 1686 utáni Pest utcaneveinek legkorábi ismert felsorolását is. A térkép - amint az fotónkon is jól látszik - igen rongált állapotban van, a tus sok helyen szétfolyt rajta, a feliratok és a számozás igen nehezen olvasható. Ennek oka feltehetően az lehet, hogy a pesti városi levéltárban, a régi Városháza pincéjében őrzött térkép az 1838-as árvíz során elázott.

 

2014/3. hét  – A Lipótvárosi bazilika (Szent István-bazilika) beszakadt kupolája, 1868. január 22. Borsos József felvétele

1867. január 21-én éjjel erős vihar volt Pesten. A vihar következtében másnap, január 22-én délután az épülőben lévő, lipótvárosi templom kupolája hatalmas robajjal, óriási károkat okozva beomlott.

A katasztrófánál senki nem sérült meg, köszönhetően annak, hogy Ybl Miklós, aki a tervező Hild József halálát követően az építkezést vezette, tartva a pillérek gyengeségétől már 1867 végén leállíttatta a munkálatokat. A szerencsétlenség azonban így is annyira sokkolta a közvéleményt, hogy az építkezés 1874-ig szünetelt. Az eseményről a város megbízásából Borsos József készített fényképet. A kép megjelent a templom felszentelését követően a Vasárnapi Ujságban, 1905. november 12-én.

 

2014/2. hét – Az Erzsébet királyné emlékmű

Hol állhat vajon ez a grandiózus oszlopcsarnok? Még a mellette álló épület sem segít ennek megfejtésében, hiszen az sem ismerős. Támpontot inkább az építmény alatti, a budai várhegy gyomrába vezető alagút jól felismerhető bejárata adhat. A kép pontosan felette, a Sándor-palota helyén mutatja ez a különleges épületet, amit az ország az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királynő emlékére kívánt emelni.

Már néhány nappal Erzsébet halála után felmerült egy emlékmű állításának gondolata, s az ezt követő gyűjtés során hamarosan jelentős összeg folyt be. Erre alapozva, 1900 februárjában pályázatot írtak ki az „Erzsébet-emlék” (szobor és építmény) létesítésére. A pályázatra a korszak jeles szobrászai és építészei nyújtották be munkáikat, ezek közül láthatjuk most a Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc által jegyzett „Regina Hungariae” jeligéjű tervezet dunai nézetét. A kolonnád mögötti, kissé takarásban látható oszlopos timpanonos építmény szolgált volna a szobor befogadására, két oldalán egy-egy pavilonnal, melyek közül az egyik a sikló felső állomása lett volna. A benyújtott pályaművek egyike sem nyerte el maradéktalanul a bírálóbizottság tetszését, így ez a pályamű is papíron maradt. Ugyan szegényebbek vagyunk egy turisztikai attrakcióval, a Sándor-palota viszont megmenekült!

A látványtervet a hátoldalán látható címke szerint kiállították Bécsben, a 1908-ban rendezett VIII. Nemzetközi Építészkongresszuson.

 

2014/1. hét – Sportos téli együttes

A héten a telet idézzük meg ezzel a ruhatervvel Textilgyűjteményünkből. Az 1961-63 körül készült terv Ökrös Zsuzsa hagyatékából származik és lánya, Rákoskerti Judit ajándékaként került a múzeumba.

 

 

A fekete fehér, egybeszabott, háromnegyedes ujjú, lekerekített vállú pulóverből, garbóból és élre vasalt fekete szövet szivarnadrágból álló együttest elsősorban téli szabadtéri sportokhoz, pl. síeléshez viselték a hölgyek. A kerekfejű szőrme, vagy műszőr, illetve mohair kucsmák/sapkák a kor kedvelt, jellegzetes fejfedői voltak. Pantallót még az 1960-as években is csak a kötetlen szabadidős programokhoz, sportoláshoz hordtak a nők.

A korszak geometrikus formákba foglalható sziluettje a modernista  művészeti törekvések öltözetre való átírása.

 

2013/49. hét – Női szűrhímzéses ruha

A kortárs hazai tervezők gyakran fordulnak inspirációért a magyar népművészeti hagyományokhoz. Az Aquanauta 2006-os pure source kollekciójában a népi motívumok átírása, a hagyományos kézműves mesterségek gyöngyszemei, mint pl. az ostorfonás jelennek meg a formabontó, kortárs öltözeteken.

 

Női szűrhímzéses ruha
Aquanauta „Pure source” kollekció, 2006/2007 ősz tél
Pamutdzsörzé, filc, tüll, selyem, nerc, Swarowsky kristállyal díszített cipzár
Fotó: Dobos Tamás


Az akkor még kezdő, mára azonban már a nemzetközi divatvilág egyik legkeresettebb modelljévé vált Mihalik Enikőn bemutatott ruha finom ellentétek feszültségére épít. A jogging alapanyagként szolgáló pamutdzsörzét, filccel, valamint drága anyagokkal: nerccel, swarowsky kristályokkal keverik, míg a miskakancsó forma- és a szűrhímzések motívumvilágát a báliruháknál használatos piros tüll alsószoknyával ellenpontozzák a tervezők.

 

2013/44. hét – Tüntető nők a Hősök terén

 

1956. december 4.-én délelőtt 11 és 12 óra több ezer gyászruhába öltözött nő vonult fel Budapesten a Hősök terén az Ismeretlen katona sírjához. Az asszonyok némán, egy szál virág lerakásával fejezték ki tiltakozásukat a november 4-i szovjet katonai invázió ellen. A tüntetést az Élünk című lap köré csoportosult értelmiségiek kezdeményezték, röplapokon szólították fel az asszonyokat és a gyerekeket a demonstrációra. A tüntetés idejére a Városligetbe karhatalmistákat és szovjet katonákat vezényeltek, akik páncélautókkal lezárták a térre vezető utcákat a felvonulók előtt, de egyéb közbelépésre nem került sort, mivel a helyszínen munkatársaival megjelent India magyarországi nagykövete, K. P. S. Menon.  A következő napokban a tüntetés hatására, több vidéki városban is hasonló tiltakozásokra került sor.