2021 - ÉLET/KÉP - A Budapest Fotó Fesztivál kiállítása

Kategória: 

2021. augusztus 6 - 29.

BALÁZS Imola, BÁNYÁSZ Anna, BARÁTH Mea, BENKŐ Imre, BONCSÉR Orsolya, BOOR Ádám, BUDAVÁRI Csaba,
CHOCHOL Károly, CSILLAG Zsuzsanna, DÉRI Miklós, FELVÉGI Andrea, FUCHS Lehel, GÁTI György, GOMBAI Gellért,
HALASI Eszter, HITRE Imola, HOMA Eszter, HUBAI Orsolya, KÁLLAI Márton, KÓSA Krisztián, KOVÁLCSIK Ágnes,
MÉSZÁROS László, MOLNÁR Zoltán, OLÁH Gergely Máté, PITI Marcell, RÉDLING Hanna, RUPRECH Judit,
SCHILD Tamás, SIÓRÉTI Gábor, SIVÁK Zsófia, TOMBOR Zoltán, URBÁN Ádám, VARGA Balázs

Kurátorok: SOMOSI Rita, SZARKA Klára

 

A klasszikus műfajok kortárs fotográfiai jelenlétét vizsgáló pályázataink és kiállítási sorozatunk (portré–Szubjektum, csendélet–Csöndesen, tájkép–Távlatok, akt–Testkép) egyik legfontosabb indíttatása a kíváncsiság volt. Vajon milyen az egyes műfajok túlélési, továbbélési esélye? Mi az, ami nagyon is él és virágzik ma? Ma is. És mi az, ami egy kissé kikopott, illetve annyira megváltozott, hogy szinte rá sem lehet ismerni. Hol húzódnak a műfaji határok és mennyire van köztük átmenet?

A zsáner/életkép a magyar fotográfia közel múltjának egyik legkedveltebb műfaja volt. A 20. század nagy részében ez a festészettől megörökölt műfaj vonzotta leginkább az amatőr és professzionális fényképészeket. A mindennapi élet jellemző mozzanatainak, helyzeteinek, pillanatainak önálló témaként való ábrázolása a reneszánsz óta van jelen a művészetben, majd a XVII. századi festészetben éli egyik virágkorát: hol allegorikus felhanggal, hol moralizáló tartalommal, vagy az életkorok, évszakok változásának, a tevékenységek, témakörök bemutatása által.

Igaz, hogy a 2020-as év a pandémia miatt egyáltalán nem kedvezett az emberközpontú fényképezésnek, a hétköznapi (gyakran) derűs mozzanatok megörökítésének, ám a kortárs alkotók talán nemcsak ezért vannak némileg zavarban az életképet illetően. A zsánertől való idegenkedés egyszerre látszik társadalmi jelenségnek és az alkotói attitűdben bekövetkezett markáns változás eredőjének. A beérkezett pályázatok között mégis tetten érhető volt a tradíció érvényes folytatása, de akár a magyar fotótörténet klasszikus életképeinek kritikai újraértelmezése, illetve a műfaj lényeges átalakításának, újjá értelmezésének gesztusa is.