A hónap festményei

 

Kádár Béla: Óbudai részlet, 1916 körül

tempera papíron

58 × 67 cm

                                                                  

 

Kádár Béla művészi karrierje csúcsán többször szerepelt a berlini Der Sturm folyóirat galériájában, New Yorkban pedig többek között Picassóval, Braque-kal, Chagall-lal állított ki. A második világháború idején azonban zsidó származása miatt családjával bujkálni kényszerült, feleségét és gyermekeit is elvesztette. Az 1940-es évek végén bekövetkező politikai fordulattal a hazai művészeti életből is kiszorult, szinte elfeledve halt meg. Művei csak az 1989-es rendszerváltást követően kerültek vissza a művészeti köztudatba.

 

 Az első világháborúban katonaként harcolt, azonban nem hagyta abba művészi munkáját, murális megbízásokat is teljesített. Ekkoriban készült képein többször is visszatért a nehéz, nélkülözésekkel teli gyermekkor színhelyére, Óbudára.

 

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

 

Rippl-Rónai József: A Kelenhegyi út télen, 1924 

pasztell kartonon

28 × 40 cm

                                                    

 

A Párizsból Kaposvárra hazatérő Rippl-Rónai Józsefnek hamarosan szüksége lett egy fővárosi műteremre a téli tartózkodáshoz. 1906-tól tartott fenn műteremlakást a Kosztolányi-Kann Gyula által szecessziós stílusban tervezett, ma is álló és működő gellérthegyi Műteremházban, amely rövidesen a művészeti élet egyik találkozóhelye lett. Általában ősztől tavaszig lakott itt, ezért budapesti tájképeinek többségén a műterméből nyíló téli kilátás jelenik meg.

 

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

 

Leopold Steinrucker: Átkelés a Dunán, 1842 

olaj vásznon

44,5 × 34,5 cm

                     

 

A neves bécsi festő romantikus felfogású képén a mainál jóval keményebb tél közepette a növekvő magyar főváros tömegei kényszerülnek életüket kockáztatni a zajló Dunán, hogy eljussanak az egyik partról a másikra. Megsokasodtak az igények egy állandó hídra. Éppen a festmény készítésének évében tették le a Lánchíd alapkövét, ám a hidat végül csak 1849 novemberében adták át a forgalomnak. E műalkotás néhány évvel megfestése után fontos kordokumentummá is vált: 1849 májusában az itt látható pesti Duna-sor az első Vigadóval a Buda várát a magyar sereg ellen védő osztrák Hentzi vezérőrnagy gyújtóbombáinak esett áldozatul.

 

Mindhárom képet Bakos Ágnes és Tihanyi Bence készítette. 

 

Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 

1037 Budapest, Kiscelli utca 108.

+36 1 388 78