Az MSZMP Budapesti Pártbizottság oktatási igazgatósága

Az MSZMP Budapesti Pártbizottság oktatási igazgatósága

1114 Budapest, Villányi út 11-13.

Építész: Balogh István (LAKÓTERV), Konstruktőr: Molnár János (LAKÓTERV)

Belsőépítész: Valentiny Károlyné és Marinov Gusztáv

Mozaik: Krizsán István, 1976

HTTPS://WWW.KOZTERKEP.HU/39967/UVEGMOZAIK

Tervezés: 1970, építés: 1971-72

Dokumentálás: 2025. július (külső képek: 2022)

Fotók: F. Szalatnyay Judit

koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba, szöveg: Füzesi Dorottya

Korabeli források: 

B.I. (Balogh István): Budapesti Pártbizottság Oktatási Intézménye. Műszaki Tervezés, 1970/2. pp. 28-29

(sz. n.): MSZMP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGA. Magyar Építőipar, 1974/1. pp.43-44.

Archív fotók: 

Fortepan/Középületépítő Vállalat - Kreszán Albert - Koczka András - Kemecsei József 1972

A budapesti Villányi út 11-13. szám alatti épület tervezése 1970-ben kezdődött. A cél egy olyan oktatási épület létrehozása volt, amely megfelelő teret biztosít a korabeli állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Marxizmus - Leninizmus Esti Egyeteme részére.

A Villányi út, a mai Molnár C. Pál lejtő, illetve a Budai Ciszterci Szent Imre-templom által határolt telek vízszintes síkú bevágással történő tereprendezése már a második világháború alatt megtörtént. A területre eredetileg Wälder Gyula tervezett épületet, amely a templom másik oldalán álló Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium megjelenését idézte, célja tehát a templom két oldala közti egyensúly és szinkronitás megteremtése volt. Bár e terv nem valósult meg, Balogh István munkája során szem előtt tartotta Wälder tömegszerkesztési koncepcióját és érzékenyen közelített a környező beépítések által meghatározott struktúrához: a Marxizmus - Leninizmus Esti Egyetem későmodern épületének homlokzati hossza és párkánymagassága megegyezik a templom túloldalán található gimnáziuméval, továbbá magasságát tekintve is harmóniában áll környezetével. 

Míg a tömegkompozíció reflektál és illeszkedik, a SCANFORM zsaluzattal és monolit vasbeton szerkezettel készült architektúrát a korra jellemző karakter határozza meg. Az épület két egységre tagolódik: a félszuterén alagsor, melyben a gépészet, műhelyek, technikai helyiségek és a garázs kaptak helyet, illetve a földszint és az első emelet hosszan elterülő tömege szinte a teljes telekterületet kitölti. Ez a rész kívülről fekete mázas kerámia burkolatot kapott. A második, harmadik és negyedik emelet az épület hangsúlyos részeként téglatest jellegű tömböt alkot, melynek domináns megjelenését a fehér kőburkolat még inkább kiemeli.

A telek tömött beépítését és az emeleti traktus tömbszerű megjelenését jól ellensúlyozza a földszint és az első emelet kiképzése, valamint a két épületrész kapcsolata. A főbejárathoz a teljes épülethosszban húzódó, rövid lépcsősor vezet, amely tágas, szintén teljes hosszban elterülő, fedett teraszhoz kapcsolódik. Az így létrejött tér találkozási, közösségi helyszínt teremt, továbbá nagyvonalú, nyitott teret képez az utca felé. A földszint hatalmas üvegfelületei a tágasság érzetét fokozzák. Míg a földszint szinte teljesen kitölti a telket, az első emelet jóval kisebb alapterületű. Ilyen módon a földszint tömegén tágas tetőterasz képződik, amely az első emeltről közelíthető meg. Az emeleti tömb csupán középtájt kapcsolódik közvetlenül az alsó épületegységhez, egyébiránt a tetőteraszhoz illeszkedő oszlopszerű pillérek tartják, ezáltal a tömegegyüttes légiessé és izgalmassá válik. 

A homlokzatok túlnyomórészt horizontális és vertikális vonalak által, ritmikusan tagoltak, azonban a bejárathoz vezető lépcsősor, az emeletek ablakkiosztása, továbbá a déli, utcafronti homlokzaton elhelyezett napellenző lamellák által egyaránt a horizontális szerkesztés válik hangsúlyossá. Ezt a fegyelmezett, derékszögek által meghatározott struktúrát az emeleti tömb sarokéleinek lekerekített kialakítása, továbbá a campusnak helyet adó terasz alulsó peremének ívelt formaképzése oldja föl. 

A villányi úti épület alaprajza és belső térszerkesztése az oktatási igényeknek megfelelően alakult. A főbejáraton belépve tágas aula fogadja a látogatót, melynek központi helyén Krizsán István nagyméretű velencei üvegmozaikja látható. Az aulától balra a menza és a kapcsolódó technikai helyiségek, illetve a büfé található, míg jobbra a ruhatár és a könyvtár kapott helyet. Krizsán alkotása mögött, a fölszint hátsó traktusában alakították ki az épület legnagyobb, kétszintes belmagasságú, 600 fős előadótermét. A nagyelőadótól jobbra egy kisebb, 300 fő befogadására alkalmas, téglalap alakú előadóterem található. A további emeletekre két felvonó és az aula központjában elhelyezett, merész kialakítású, egymást optikailag metsző lépcsősorok vezetnek. Az első emeleten kapott helyet az épület harmadik, egyben legkisebb, 200 fős előadóterme, amelynek üléssorai ívelt szerkesztésűek, tájolása a dupla belmagasságból adódóan az első emeletre is felérő 600 fős teremmel tükörszimmetrikus. A tantermeket és tanszéki irodákat a második, harmadik és negyedik emeleten alakították ki. 

A belső anyaghasználatot az egyszerűség jellemzi: a közösségi terek túlnyomórészt márvány, továbbá türkiz színű, plasztikus, mázas kerámia lap burkolatot kaptak, míg az auditóriumok esetében fa és világos árnyalatú műbőr burkolatok dominálnak. Az előadótermek széksorai fából készültek, az ülőfelületeket és a háttámlákat textil borítja. A 600 fős terem katedraasztalának elülső oldalát mozgalmas textúrájú vörösréz elemek díszítik. A réz az épület egyéb pontjain, például a lépcsők korlátjának felső sávjában is megjelenik. Az emeleti tömb tantermeinek folyosó felőli falait kopolit üveg alkotja, amely lehetővé teszi a természetes fény beáramlását. 

Az épület tömegét tekintve megőrizte eredeti állapotát, hozzáépítés nem, csupán kisebb átalakítások történtek az idő során – például a főbejárathoz vezető külső lépcsősor, amelyet három kisebb lépcsőre tagoltak. Az oktatási funkció szintén mindvégig megmaradt, a rendszerváltást követő évtizedekben különféle képző intézmények költöztek a falak közé. 

Galéria

Tovább a főoldalra: Virtuális leletmentés